2011. május 27., péntek

Jay Asher : Tizenhárom okom volt...

Amikor pár hónappal ezelőtt megkaptam, rögtön olvasni kezdtem és a feléig jutottam még aznap. De (túltengő fantáziámnak és érzékeny lelkületemnek köszönhetően) este nem is jött álom a szememre, folyton ezen fantáziáltam és reggelre arra jutottam, hogy 1: esténként csak békés, kevésbé elgondolkodtató könyveket olvasok ezután (szintén rossz példa erre az Éhezők viadala sorozat); 2: pihentetem még egy kicsit Jay Asher egyetlen művét. Mostanra viszont már nagyon ideje volt, szóval újból nekivágtam az elejének és ezúttal sikerült bevégeznem, bár a végét sötétedés után olvastam és ez egy kicsit érződött is akkor a hangulatomon... =)

Nekem tetszett. Nagyon jó könyvnek tartom, főleg mivel szeretem az efféle elgondolkodtató olvasmányt. Mivel a suliban is olvasok és szinte mindig nálam van az épp aktuális könyv az évfolyamtársaim mindig (kicsit se gúnyosan...) tudakolják, hogy miről szól a könyv. Ezúttal sem volt másképp, de a barátnőm nem találta elég nyomósnak a felsorolt okokat, hogy valaki öngyilkos legyen. Hát, a vége felé talán már más véleménye lett volna, de akkor még nem tartottam ott.

!!!SPOILER!!!

Ami a Hanna-Clay-Love-Story -t illeti bevallom, hogy az elején, mikor belép a történetbe Skye egy kicsit úgy gondoltam, hogy ő Clay számára az igazi. Ő sokkal elérhetőbbnek tűnt akkor, mint Hanna, de aztán meg ismerjük az "ő estéjüket" és onnantól kezdve megy a kesergés. Végül is a megérzéseim beigazolódnak, mert a történet végén Clay azért valahogy továbblép és elhatározza, hogy "megmenti" Skye-t, ahogy azt Hannaval nem tudta megtenni.
Ahogy haladunk előre a kazettákkal kedves narrátorlányunk stílusa megváltozik, ahogy története során is egyre lejjebb jut, depresszív hangulatba rángatva az olvasót is. Elképesztő, ahogy az író ezt érzékelteti tudja.
Kedvenc szereplőnek általában mellékszereplőt szoktam választani, mert a főszereplőt mindig megszeretem, ha pedig nem akkor azt szoktam kivesézni, hogy miért nem. Hanna is és Clay is szimpatikus volt, aztán egyre inkább megszerettem őket, bár ez a kifejezés egy ilyen hangulatú könyvnél furcsán hangzik. Akik viszont kiemelkedtek számomra a többiek közül az Tony és Skye. Tonyt nem szerettem az elején, lehet hogy azért, mert Clay egy rossz cselekedete fűződött hozzá, de a Rosie's-ban is kifejezetten idegesített. Aztán kiderült, ho gy tud mindenről, meg ott volt a drámai jelenet, ahogy meghallgattatja Clay-jel a kazettáját és onnantól fogva bebiztosította magának a "kedvenc" jelzőt. A Skyeról alkotott első véleményemet már fönt megfogalmaztam. Őt azért is szerettem meg, mert jó arra gondolni, hogy mégis van valaki/valami, akitől/amitől az élet megy tovább, egyfajta pozitív továbbgondolása a történetnek.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Aminek viszont nagyon örülök, hogy ebből most filmet készítenek, mégpedig  - minő kellemes meglepetés - Selena Gomez és Logan Lerman főszereplésével. Az író nagyon biztos Selenában, szóval muszáj drukkolnunk nekünk is. IMDb

Értékelés:
Történet: 10*/10 (a különlegest szeressük)
Szereplők: 10/10 (csillagot nem kap, mert a szerepük miatt adnék, azt meg a történethez számítottam)
Borító: 10*/10 (gyönyörű, bár barátnőm szerint gyiccses... )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése