Szabó Magda : Abigél

Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

Kötelező olvasmányként került a kezembe, de klasszikusról lévén szó, előbb utóbb úgyis rávettem volna magam az elolvasására. De volt két problémám: 1. Láttam a Nagyokönyves kisfilmet; 2. 5.6. osztály körül kötelező olvasmány volt s Mondják meg Zsófikának (ez egy másik Szabó Magda mű), ami akkor és ott kicsit megrázó olvasmány volt számomra (fontos tudni, hogy nagyon érzékeny lelkületű vagyok, plusz mindig beleélem magam a történetekbe), így aztán rossz élményekkel indultam neki az Abigélnek is. Sajnálom, hogy így van, mert tényleg nagyon jó könyv, ezt még így is el tudom ismerni, de annak ellenére, hogy mindenki szereti (najó, úgy általában, de amúgy tényleg!!!), engem valahogy taszított. Vessetek meg ezért, de ha ti is úgy jártatok volna a Mondják meg Zsófikánakkal, mint én, megértenétek.

!!!SPOILER!!!

Lévén láttam a Nagykönyvbe készített kisfilmet, a regény nem tartogatott túl sok újdonságot számomra. Ginával, valószínűleg ezért is nem tudtam azonosulni. Ha nem is tudtam volna, hogy Kőnig Abigél, szerintem akkor sem ítéltem volna el. Ez egy elég fontos eltérés Gina és énköztem, ő szinte azonnal meghatározza kit szeret és kit nem, erősek az előítéletei (például Horn Micivel szemben) és egyből lenézi azt, akiről még semmit sem tud (pl.: Kőnig). És néha kifejezetten nem tetszett, ahogy gyereknek titulálja Zsuzsannát. Ő is ember, hibázhat, de ez nem hatalmazza fel Ginát, hogy olyan tiszteletlen legyen vele. Talán ez érzékelteti a tinédzser hangulatváltozásokat? Lehetséges.
A kedvenc egyértelműen Torma Pitoska és Bánki Anna lett. Mindkettő olyan sajnálható-szerethető "bogár". =D Felnőttek közül pedig hát,... több is van, de leginkább Kőnig.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Ebből természetesen készült egy nagyon jó film is, melyről itt olvashattok.

Értékelés:
Történet: 9/10 (az ötlet jó, de kiszámítható kissé)
Szereplők: 10/10 (a szereplők tényleg tetszettek, talán ez volt a legjobb a regényben)
Borító: rengetegszer kiadták már különböző borítókkal
Saját összkép: 6/10 (olvasni kínszenvedés volt, de így utólag egyre jobbnak tűnik)