Anna Sewell : Fekete Szépség

Az unokahúgom kérésére olvastam el és bár eleinte nem vártam tőle túl sokat, kellemesen csalódtam. Sosem voltam „lóbolond”, de ez a könyv tényleg csodálatot élesztett bennem ezek iránt a gyönyörű állatok iránt. A történet rengeteg oldalról mutatja meg az emberi gonoszságot és egy ló életútján keresztül felépül bennünk egy értékrendszer. Találkozunk gonosz, öntelt, gondos, jóravaló és nemtörődöm emberekkel és tanulságos történeteket ismerhetünk meg róluk. Szeretem az olyan könyveket, amikben megismerjük a szereplők múltját. Színjátszósként mindig belegondolok, hogyan gondolkodnak, és ebben sokat segít a háttértörténeteik ismerete. Aranyos, olyakor megható mese, ami megmelengeti az ember szívét.

!!!SPOILER!!!

Örültem, hogy Fekete Szépség a végén visszakerült az ismerősökhöz, de sajnáltam, hogy Vadóc története rossz véget ért. Az volt az egyik legmegrázóbb része s könyvnek. A másik Szépség első balesete volt. Vadóc volt az egyik kedvenc szereplőm. Nem voltak ellentmondásos karakterek. A ló a saját érdekeit látja először, gyakran nem is tudja az indokot, amiért rosszul bánnak vele, így könnyen helyez el magában a jó és a rossz oldalra a körülötte lévőket. Ezzel az olvasó is egyetért. Így aztán azok közül kerülnek ki a kedvencek, akiket Szépség is kedvel. Nekem Vadóc és Jerry kislánya Dolly tetszett meg nagyon. Vadóc nagyszerű példája annak, hogyan tehetünk tönkre egy életet, ha nem figyelünk rá, vagy szándékosan bántjuk. hogy milyen mély sebet ejt és hogy hosszútávon befolyásolja az illető életét, jellemét. Szívesen adnám, legalább ezért ezt a könyvet sokak kezébe. Dolly egészen más eset. Szeretem a kislány karaktereket és ő egy szépen kidolgozott, gondoskodó karakter. Nagyon megkedveltem.

Ami talán a legnagyobb hatást tette rám, az a történet vége felé felvázolt helyzet. Mikor Szépség elkerül Jerryéktől, akkor kezdi felfogni – mind ő, mind az olvasó -, hogy már nem az a boldog, fiatal lovacska, mint az Gordon gazdáéknál volt. Fekete Szépség megöregedett. A könyv végén már egy világot látott, tapasztalt ló köszön el az olvasótól.

!!!SPOILER VÉGE!!!

1994-ben Caroline Thompson készített belőle filmet, erről ITT olvashattok, az előzetes is megtekinthető itt.

Értékelés:

Történet: 10/10

Szereplők: 9/10

Borító: 8/10

Ally Carter : Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Amilyen jól hangzik a cím és a fülszöveg, annyira tűnik így utólag érdektelennek a könyv. Maga a történet ötletes, a helyszínek története, önmagában tetszett, de a karakterek kidolgozása nem volt jó, így aztán nem is jöttek át az érzelmeik. Volt olyan téma, amivel Cammy túl sokat foglalkozott, míg egy csomó fontos kérdést elhanyagolt. Pontosan úgy éreztem magam ezt a könyvet olvasva, mint mikor az általános iskolás naplómat lapozgatom: a főszereplő túl sokat tulajdonít az épp aktuális problémának. Tipikus korai szerelmet ábrázol, élethűen.

!!!SPOILER!!!

Nekem az utolsó 50 oldal tetszett igazából. A TitMűv vizsga váratlan és fordulatos. Előre éreztem, hogy Josh utána fog menni, de örültem, hogy a végén már nem volt jelen. A lemez megszerzése nem volt egészen tiszta nekem. Azt sajnáltam egyrészt, hogy Dillon továbbra is felsőbbrendűnek fogja érezni magát, másrészt, hogy DeeDee történetéről nem tisztázódott semmi. Egyértelmű volt, hogy neki kéne Josh-sal összejönnie (különös, hogy ilyesmi fel sem merült Cammyben, legalább is csak nagyonnagyon burkoltan, ez nem erősíti a sokszor hangsúlyozott láthatatlan vagyok= önbizalmatlan vagyok sémát)!!! Egyértelműen DeeDee lett a kedvencem. Amit még nem értettem, hogy miért kellett beiktatni ilyen rövid és jelentéktelen mozzanatokat, mit az Anna-esetet. 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Összességében nem volt olyan átütő, szóval gondolkodom még, hogy olvassam-e a következő kötetet. De ha egy könnyű nyári olvasmányt keresel, akkor ezt ajánlom a figyelmedbe!

Értékelés:

Történet: 6/10

Szereplők: 5/10

Borító: 8/10

Az Éjvilágért!

Itt ez a könyv, ami annyiban megfelel manapság az olvasó tinik íratlan szabályainak. Vámpírok, koboldok és más természetfeletti lények, akárcsak a főszereplő maga is. Több blog is hirdeti az olvasóknak a könyvet, ugyanis az ígért folytatás publikálása nem érné meg a kiadónak, tekintve, hogy az 1. kötetből nem kelt el a várt példányszám. Akik viszont olvasták nagyon megszerették. Én sajnos még nem álltam be a sorukba, de abból a pár fülszövegből, amit olvastam ígéretesnek tűnik a könyv, szóval felkerül a várólistámra. Olvassátok el a következő szöveget és ha tetszik, vegyétek meg ti is az Éjvilágot!


Szörnyek járnak közöttünk.Mindig is itt voltak és itt is lesznek mindörökké.Azóta tisztában vagyok ezzel, amióta az eszemet tudom, ahogy azzal is,hogy én is egy vagyok közülük……Részben, legalábbis. Üdv New Yorkban! Ahol egy troll lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban, és egy gyönyörű vámpír az Upper Esat Side egyik manzárdjában – és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó embertökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő – és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ.Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. Ő a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa…
„A varázslatos világ legmagasabb csúcsaira és legmélyebb bugyraiba visz el ez a hajtűkanyarokkal teli fordulatos könyv. Csípős, cinikus, csibészes és titokzatos. Az igazság Odaát van, és nem valami szép…” (Simon R. Green,a New York Times bestseller Járatlan utak szerzője.)