Greg Mortenson - David Oliver Relin : Three cups of tea

Először is leszögezném, hogy a "young readers edition"-t olvastam, szóval annyira nem kell elszállnom magamtól, még nem vagyok olyan gyakorlott angol olvasó. Az apukám hozta ezt a könyvet Amerikából és milyen jól tudja, hogy szeretem a távoli helyeken játszódó történeteket, amikből új kultúrákat ismerhetek meg, valamint a hátrányos helyzetű gyerekeken való segítést és mivel ez a kettő ebben a(z igaz) történetben megjelenik, nálam már csak az unalom ronthatta volna el a könyvet. Volt egy-két laposabb rész (és érdekes módon azoknál a részeknél álltam meg többet, amely jelenetek a való életben a legizgalmasabb és legijesztőbbek,  !spoiler! mint például az afganisztáni lövöldözés, vagy a főszereplő pakisztáni elrablása) !spoiler vége!, de ettől függetlenül nekem tetszett. 

Igazán figyelemfelkeltő olvasmány. Megrendítő, mikor az író leírja ahogy a gyerekek a fagyott földön ülve, tanár nélkül, kicsi botocskákkal próbálják a kőkemény talajba belekarcolni az előző nap tanult betűket (a tanárt csak minden 2. napra tudják fizetni); ahogy a háború elől menekülve minden bombarobbanásra összerázkódnak; hogy mennyire el vannak zárva a lehetőségektől és a külvilágtól a szegénység miatt.

Ami nagyon sokat segített, az a szómagyarázat a könyv végén, és nem, nem szégyellem, hogy igencsak sűrűn lapozgattam oda egy-egy fejezetnél =) . Valamint gyönyörű képek is vannak a könyvben, amik még élvezetesebbé teszik az történetet, hiszen a szereplőket itt is viszontláthatod.

A könyv Greg Mortenson munkájáról szól, arról, hogyan épített iskolákat Pakisztánban és Afganisztánban, hogyan barátkozott meg a helyi emberekkel annyira, hogy életét azok gyerekeinek oktattatására tette fel. Úgy vélem ez egy csodálatos életút és követendő példa arra, hogy bárki, bárhol, bármikor tud változtatni és segíteni.

Íme pár a könyvbeli képek közül, amiket az interneten is megtaláltam:

     

                                                                         Egyik kedvenc szereplőm: Haji Ali, Korphe vezetője 

                

Újabb kedvenc: Jahan a völgy első taníttatott nője            Greg családja (felesége Tara és Amira és Khyber)

Értékelés:

Történet: 9*/10 (a -1 azért, mert néha nem olvasmányos, de hát így van ez egy igaz történettel.. azért ott a *)

Szereplők: 10*/10 (igen, nagyon valósak =) )

Borító: 9/10 (túl sok rajta az írás, de a kép gyönyörű)

Késés!

Az osszes cikk, beleértve az olvasàs  7 hete bejegyzések is jovo héten érkeznek majd! Bocsànat!

Meg Cabot : Misztikus szerelem

Meg Cabot nélkül nincsen nyár! – felkiáltással tettem a nyári listámra és bár nem számítottam rá, hogy olyan élvezhető lesz, mint tavaly a Tinibálvány, azért megszereztem. Az egyik unokahúgom olvasta előttem (már csak ezért is érdemes könyvekre költenem nekem, vagy a szüleimnek: sose csak én olvasom) és azt mondta, hogy tetszett neki, szóval nekiálltam. Nagyon klassz kis történet. Különösen tetszett, hogy végre egy író kilépett a tipikus „gyönyörű-gonosz-pom-pomlány-és-a suli-leghelyesebb,-népszerűbb-sráca-plusz-egy-legjobb-barát” (hú ez hosszú!) sémából. A történelmi háttérre való építés is tetszett.

!!!SPOILER!!!

A végén kicsit irreális volt a „fegyvert fogok rád” helyzet, de lássuk be a mai modern világban nehéz eléggé feszültségkeltő helyzetet kreálni, szóval megértem az írónőt. Nincsenek meglepő fordulatok, de élvezhető kis történet.
A kedvenc szereplőim Jennifer, Lance, Will és Jean (Will anyukája!) lett. Jenniferben nagyon tetszett, hogy végre nem az a tipikus liba pom-pomlány volt, hanem egy érző légy, aki nem játsza az agyát. Lance nagy momentuma számomra az volt, mikor felvállalta Will előtt, hogy összejött Jennel és az utána érzett bűnbánata is pozitívan tűntette fel őt. Willben az volt a jó, hogy gondolkodott. Használta az agyát, amire (tapasztalatból mondom) a legtöbb korabeli tinédzser fiú képtelen a helyzetek nagy többségében; valamint megbocsájtott Jennek és Lance-nek, amit nagyra értékeltem. És végül Jean: igazából nem is tudom. Csak egyszerűen szimpatikus volt és miután Marco elmenekült szerintem ő viselete az egész helyzetet a legokosabb módon, pedig sokkal könnyebb lett volna csak áztatnia magát a szenvedésben.
Ellie összefüggése Shalott asszonyával nekem az egész történet alatt sántított és a végén egyedül is rájöttem a dolog nyitjára, szóval azért annyi hatalmas, megoldhatatlan kérdést nem vetett föl a könyv.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Film is készült a történetből Avalon High címmel a Disney filmesítette meg, a főszerepeket pedig Britt Robertson és Gregg Sulkin játszotta.

Értékelés:
Történet: 8/10 (nem valami átütő, de a történelmi összefüggésért jár érte a 8 pont)
Szereplők: 7*/10 (nincsenek eléggé kidolgozva, mi több elég általánosak, de a csillag jár a pozitív személység változtatásokért)
Borító: 3/10 (nem is ezért vettem meg…)

Cassandra Clare : Csontváros

Na jó, ezért igazán szégyellem magam, de elég szaggatottan haladtam az olvasásával. Ez persze az én hibám, rosszkor (vizsgaidőszak előtt egy-két nappal) kezdetem bele. Amint nem kellett tanulnom pikk-pakk kiolvastam és szerintem ez az, ami igazán minősíti a könyvet. Miután csakis (de tényleg csakis) jót hallottam/olvastam róla muszáj volt kézbe venni nekem is és most már értek mindenkit, aki a könyvről áradozott, mert tényleg fantasztikus. Már maga az Árnyvadászok világa magával ragadott, a fordulatos cselekményről nem is beszélve. Csak ajánlani tudom!!!

!!!SPOILER!!!

Én hülye(!!!) bezzeg elkezdtem olvasni a 2. kötet fülszövegét, mielőtt magát az 1. könyvet egyáltalán olvastam volna, így rögtön lelőttem a poént, hogy Clary és Jace testvérek. Végig azt találgattam, hogy hogyan, de valahogy mindig az jött ki, hogy csak féltestvérek lehetnek. Szóval nem számítottam arra, ami végül kisült. És Valentine!!! Nos vázlataim között Valentine csak lebegett a levegőben és nem volt az apja egyiküknek sem. Egyszóval azért még mindig voltak lehetőségek.
Kedvenc karakter… jó kérdés. Sokat gondolkoztam ezen. Végül kisült, hogy mindegyik karakter lehetne kedvenc. Szóval a listám: Clary, Jace, Isabelle (az egyik legjobb női mellékszereplő, akiről valaha olvastam), Alec, Simon (ő meg az egyik legjobb fiú), Jocleyn, Luke. Hosszú, de ez van. Az írónő érti a dolgát. =D

!!!SPOILER VÉGE!!!

A filmről még nem tudok sokat, de elméletben már megvették a jogokat és a forgatókönyv is áll már "valahogy". Reméljük, hogy nem szúrják el...



Értékelés:
Történet: 10**/10 (nem tudom ragozni)
Szereplők: 10***/10 (dettó)
Borító: 10/10 (a sírokkal meg minden… visszaadja a könyv „fílingjét” rendesen)

Sarah Addison Allen : A csodálatos Waverly-kert

Nyárra pont aktuális olvasmány, kivéve, ha az embernél épp nincs rágcsálni való, vagy épp ebéd előtt áll korgó gyomorral, mert garantáltan éhes leszek a könyvtől. A fülszöveg nem sokat árul el, így aztán marad elég meglepetés, még ha a történet kissé kiszámítható is. Ez az általunk jól ismert kegyetlen, földhözragadt világ édesített változata. Régi hagyományok, bonyolult kapcsolatok és a könnyű nyári levegőben egy csipet varázslat. A könyv hangulata magával ragad, még akkor is, ha valójában fontos és gyakori témákat tárgyal: féltékenység, múlandóság, újrakezdés, stb.

Nagyon aranyosnak találtam a „Waverly-képesség” gondolatát, a kedvencem egyébként Evanelleé volt (tárgyakat ad az embereknek, amire valamikor szükségük lesz) és azt, hogy a kisvárosban mindenki mindenkit ismer és a különböző családokról előítéleteket szőnek.

!!!SPOILER!!!

Nem pontosan erre számítottam, mivel a fülszöveg a történet csak egyik (tulajdonképpen fő)szálát vázolta föl. Aranyos történet happy enddel, vagyis ez egy tipikus „egyszerolvasós” limonádékönyv. A sztori maga tetszett, nem találtam benne kivetnivalót, a karakterek pedig különösen tetszettek. Szépen felépített, egyedi szereplők voltak, kedvencem ezek közül is Bay, Henry és Evanelle lett. Igen, Bay csatlakozott a „kedvenc kislánykarakter” listához, ugyanakkor azt szerettem benne, hogy öt évesen is jól átlátta a felnőttek életét és aszerint viselkedett. Henry csak a történet második felében bukkant föl és azzal a nemesen egyszerű jellemével és már-már mondhatni kisfiús viselkedésével érte el, hogy a kedvenceim közé kerüljön. Evanelle pedig már az első mondatával belopta magát a szívembe.
Annyira nyilvánvaló volt a sztori kimenetele, hogy szerintem erre nem is térek rá. David meghalt, mindenki összejött és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Filmről nem tudok, hogy készülne.

Értékelés:
Történet: 7/10 (lásuk be, azért igencsak kiszámítható)
Szereplők: 10*/10 (talán a legjobb a könyvben)
Borító: 10*/10 (gyönyörű, ösztönöz, hogy olvasd)

Elveszett bejegyzések...

Végre megtaláltam a nyár elején kimaradt értékeléseket! Pár perc és fönn is lesznek!

Írói interjúk: kivel? miről? (4. hét)

Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?

A kedvenc íróim, mint csoport, vagy mondhatjuk, hogy "halmaz" nálam érdekes. Nem tudom, kinek mitől válik egy-egy író a kedvencévé, de én nemes egyszerűséggel a stílus és a fantázia alapján ítélek. A stílusban az az érdekes, hogy vannak, akiknek hasonló, én mégsem kedvelem, csak az egyiket, ugyanakkor a fantázia alapján sokkal inkább hosszabbodik a listám, mivel lássuk be ez elengedhetetlen írói adottság (még akkor is, ha mostanában páran véghez vitték azt a bravúrt, hogy nélküle írnak).

Ezek alapján a kedvenceim:

- Jane Austen (imádom a stílusát és már maga az élettörténete is inspiráló; a korabeli kisasszonyok alapjában véve egyhangú életét mesterien vázolja fel ezer, meg ezer formában)

- Elizabeth Goudge (egyetlen műve a Holdhercegnő, örök kedvencem, csodálatos a történet, a konyhai leírásaitól pedig mindig farkaséhes leszek)

- J. K. Rowling (kiskoromtól fogva HP-rajongó vagyok, itt a két fő szempontom mellett a történetben felépített logika is szerepet játszik, amitől, akárcsak Hermione a Bölcsek Köve végén, én is meghatódom.

- Leiner Laura (mindenki azt mondja a stílusa hasonlít Meg Cabottéra, de én furcsamód őt sokkal jobban szeretem; mit mondjak még... SZJG 4ever!)

- Kerstin Gier (tőle még csak a Rubinvöröst olvastam, de abba beleszerettem; a többi könyvének fülszövege alapján pedig a fantázia és a stílus azokból sem hiányzik)

- Suzanne Collins (ő talán kilóg a sorból... az Éhezők Viadala kedvenc, de valahogy épp csak megüti az írónő a mércét. nem tudom miért, mert könnyedén bekerülhetne ide, de... talán csak azért érzem így, mert izgulok a regény folytatása miatt. =D)

Közülük bárkivel szívesen készítenék interjút. Leiner Laurával már volt szerencsém beszélgetni (SZJG chat-en és személyesen is) és nagy élmény, mert általában szeretek olyan kérdéseket feltenni, amit a többi rajongó nem (ezt ő is megemlítette =) ).

Ha interjút készítenék egyikőjükkel mindenképp kérdezném őket az írói folyamattal kapcsolatban arról, hogyan dolgoznak, miből merítenek ötleteket, mi alapján dolgozzák át a kéziratot, mivel mint kezdő írót, ez nagyon érdekel. Bizonyára elképesztő eredmény jönne ki, hogy egyféle cselekvést, munkát, mennyire másként, mennyire sokszínűen lehet elvégezni. Ezt nagyon szeretném megfigyelni.

A könyves blogom létének értelme (3. hét)

Miért is kezdtem el könyves blogot írni?
Fél éve bukkantam először hasonlóra és nagyon megtetszett az ötlet, mert így egy újabb módon nyilváníthattam véleményt, segíthettem másoknak könyvválasztásban. El is kezdtem és ahogy írtam sorra a bejegyzéseket rájöttem, hogy (bár kortársaim között eddig is jó tempót diktáltam) egyre gyorsabban és többet olvasok. Már azért is olvastam, hogy utána egy bejegyzésben megírhassam a véleményemet.
Másrészt ott volt az is, hogy egy (számomra) teljesen új netes közösségre bukkantam, amiben igencsak zöldfülűnek számítottam és még mindig számítok is. Ez ösztönzően hat az emberre és a hozzám hasonló úgynevezett "digitális bennszülötteknek" ez egy jó indok lehet az olvasásra (amely indok nálam megvolt, de sokaknál hiányzik), hogy fel kell küzdenie magát az embernek egy netes társadalomban, elismerést kell kivívnia, és az ehhez vezető út az olvasás. Szerintem erre anno nem gondoltak a Moly és hasonló oldalak kezdeményezői, pedig egy hatalmas eredmény ez az oldalnak.
Hogy mennyire befolyásol a blogolvasás az olvasásban? Nagyon. Mostanában már tulajdonképpen az alapján válogatok könyveket. A régi jó szokás, miszerint az ember besétál egy könyvesboltba és találomra fülszövegeket olvasgat órákig, szinte megszűnt. Most már rendszerezett várólista szerint olvasom, de azért néhanapján belefér némi random nézelődés... =D

Könyvtár vagy könyvvásárlás? (2.hét)

   Az már egészen biztos, hogy nem nyerek (=D), de őszintén szólva nem is erre utaztam, csak megtetszett az ötlet, mégis az lelkiismeret furdalásom van, hogy a múlthetei bejegyzést csak most írom meg. Sajnálom! Nyaraltam.. Elég régóta foglalkozom honlapszerkesztéssel és blogolással, hogy tudjam, a nyár megöli a netes társadalmat, még ha csak egy kis időre is. De lássunk hozzá a beszámolóhoz.

   Rögtön az elején leszögezem, hogy marha szerencsés helyzetben vagyok, mivel a szüleim veszik a könyveimet. Ez azért is van, mert apukámnak (mint az az előző heti bejegyzésből is kiderült) mindig fontos volt, hogy én és a testvéreim olvassunk. Így hát, ha valami megtetszett nekünk, megvette. Másrészt szerintem tudja, hogy ha én kapok egy könyvet, azt rajtam kívül még minimum 2-3 ember olvassa, mivel én vagyok az unokahúgaim könyvtárosa. =) (A heghálásabb poszt ever!!! ) Ez az egyik indok, amiért nem vagyok egy könyvtárbatár típus, hiszen minden könyv  amit szeretnék olvasni vagy a saját polcomról, vagy máséról, de eljut hozzám.

  A másik indok, amiért inkább könyvvásárlás-párti vagyok, hogy állandóan visszalapozgatok a könyvekben és nem attól függően, hogy milyen könyv van nálam, hanem, hogy milyen a hangulatom. Tudom, nem sok értelme van, de megszoktam és már hiába is változtatni rajta.

   A harmadik egyben utolsó indokom az, ami a legtöbbet nyom a latba a könyvtár ellenében, ugyanakkor ez a leginkább szégyelleni való dolog szerintem. A könyvtáros nénikről alkotott ostoba, elavult és nagyrészt alaptalan képpel hadilábon állok, mint egyébként minden előítélettel, de valahogy a sors úgy határozott, visszavág és folyton ilyen könyvtárosokat dob az utamba.

   Szóval én így állok: ha kell, vészhelyzet esetén elmegyek a könyvtárba, de legszívesebben egy könyvesboltban üldögélek, akár órákon át. Nincs is annál jobb!

Nyaralás

Előre is bocsánatot kérek, de nyár lévén keveset vagyok otthon és késni fogok a bejegyzésekkel. Jövő héten várható több is, de előbb semmiképp. Sajnálom, a nyár egy mélypont a netes társadalomnak...

Az első könyvélmény(ek) (1. hét)

Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?

Az első könyv, ami nyomot hagyott bennem, az a Harry Potter és a bölcsek köve volt. Ez így elég sablonosnak hangozhat, de ez az, amire máig tisztán emlékszem. 2. osztályos voltam és az ofőm nem határozott meg kötelezőt, csak azt kötötte ki, hogy egy olvasott könyvből a nyáron kötelező olvasmányt kell készítenünk. Aztán apukám egyik nap épp feljött a pincéből, én a kanapén üldögéltem, odadobta elém a fent említett könyv egy kissé kopottas, megviselt példányát és közölte velem, hogy "olvassam el, szerinte tetszeni fog nekem" (hozzáteszem a mai napig ezzel ad könyveket a kezembe, függetlenül attól, hogy később tetszenek-e vagy sem és a kiállításokra, meg úgy általában mindenre ezzel vesz rá). De én elkezdtem olvasni és meg sem álltam a sorozat végéig. Úgyhogy végül is apukám és Rowling néni is elérte célját azzal, hogy engem (is, sok más gyerek mellett, ami alól az öcsém a mai napig kivétel) rászoktattak az olvasásra.

Szóval köszönöm nekik, de főleg Apunak!!!

Az olvasás 7 hete

Jelentkeztem @Andiamo eseményére a Molyon, és mivel alapvetően késős típus vagyok, csak most írok róla. Az elkövetkező 7 hétben különböző olvasással kapcsolatos témákról fogok írni bejegyzést. (A választható témák itt tekinthetőek meg.) Hát, élvezzétek! XD

Módosításssss........

Jajj, utálom ezt csinálni, de ne haragudjatok, még várni kell a kritikákra, ugyanis anyukám és öcsikém szerelni adták a gépet..... AZ ÉRTÉKELÉSEKKEL EGYÜTT!!! Ha ma sikerül összekaparnom egy Zabhegyezőt, akkor szerencsétek van, de sajnos erre nincs sok kilátás, szóval egyenlőre be kell érnetek az ennél sokkal jobb blogokkal. =D Szerintem menni fog. Én addig benézek a könyvesboltba... (=D)

Bejegyzéscunami!!!

Az tanév végén olvasottakról (Sovay és Dr Jekyll, teljes címek oldalt) nem tudtam még írni, de rajta vagyok. Viszont a nyaralások során általában megkétszereződik az olvasási sebességem és ez idén sincs másképp. Mivel internet nem volt a nyaralónkban a gépemen vár vagy négy bejegyzés, de sajnos technikai okok miatt csak holnap érkeznek. Az már úgysincs olyan messze... =D

Rétestészta

Nyugalom, nem a mirelitre specializálódott/korlátozódott főzőtudományomat fogom fitogtatni, a cím csupán egy kifejezés, egy költői kép, mellyel felvezettem a témát. Nézzétek milyen hasznos, már két sor elment vele! Nos, a lényeg a lényeg: eljutottam oda, hogy nem haladok a következő beígért bejegyzésnek témaadójával, Celia Rees, Sovay-Az útonálló úrilány című művével. Ehhez hozzátartozik, hogy tavaly nyáron a felénél tartottam, mikor, már nem is tudom miért leraktam (veszélyes...) és most, hogy a francia forradalom van terítéken töriórán (ne nézzetek le, hatosztályosba járok és tavaly újrakezdtük a teljes történelmet) aktuálisnak találtam, hogy leporoljam és a végére érjek. De ugyebár ehhez újra kellett kezdeni. És innen jöttek a problémák. Szóval, ha nem hallotok mostanában felőlem, tudjátok, hogy mivel küzdöm...

Kezdő írók figyelem!

Indult egy kezdeményezés Gigi blogján aminek keretében kerdő írók műveit (ez lehet "rendes" regény vagy blogregény) fogja elolvasni és értékelni. Szerintem (mivel magam is írogatok, meg amúgy is), nagyon jó az ötlet!!!

A jelentkezési határidő június 30., de a teljes (és kész!) könyvet csak az augusztus eleji visszajelzéskor kell elküldeni. Bővebb információ ITT.

Jay Asher : Tizenhárom okom volt...

Amikor pár hónappal ezelőtt megkaptam, rögtön olvasni kezdtem és a feléig jutottam még aznap. De (túltengő fantáziámnak és érzékeny lelkületemnek köszönhetően) este nem is jött álom a szememre, folyton ezen fantáziáltam és reggelre arra jutottam, hogy 1: esténként csak békés, kevésbé elgondolkodtató könyveket olvasok ezután (szintén rossz példa erre az Éhezők viadala sorozat); 2: pihentetem még egy kicsit Jay Asher egyetlen művét. Mostanra viszont már nagyon ideje volt, szóval újból nekivágtam az elejének és ezúttal sikerült bevégeznem, bár a végét sötétedés után olvastam és ez egy kicsit érződött is akkor a hangulatomon... =)

Nekem tetszett. Nagyon jó könyvnek tartom, főleg mivel szeretem az efféle elgondolkodtató olvasmányt. Mivel a suliban is olvasok és szinte mindig nálam van az épp aktuális könyv az évfolyamtársaim mindig (kicsit se gúnyosan...) tudakolják, hogy miről szól a könyv. Ezúttal sem volt másképp, de a barátnőm nem találta elég nyomósnak a felsorolt okokat, hogy valaki öngyilkos legyen. Hát, a vége felé talán már más véleménye lett volna, de akkor még nem tartottam ott.

!!!SPOILER!!!

Ami a Hanna-Clay-Love-Story -t illeti bevallom, hogy az elején, mikor belép a történetbe Skye egy kicsit úgy gondoltam, hogy ő Clay számára az igazi. Ő sokkal elérhetőbbnek tűnt akkor, mint Hanna, de aztán meg ismerjük az "ő estéjüket" és onnantól kezdve megy a kesergés. Végül is a megérzéseim beigazolódnak, mert a történet végén Clay azért valahogy továbblép és elhatározza, hogy "megmenti" Skye-t, ahogy azt Hannaval nem tudta megtenni.

Ahogy haladunk előre a kazettákkal kedves narrátorlányunk stílusa megváltozik, ahogy története során is egyre lejjebb jut, depresszív hangulatba rángatva az olvasót is. Elképesztő, ahogy az író ezt érzékelteti tudja.
Kedvenc szereplőnek általában mellékszereplőt szoktam választani, mert a főszereplőt mindig megszeretem, ha pedig nem akkor azt szoktam kivesézni, hogy miért nem. Hanna is és Clay is szimpatikus volt, aztán egyre inkább megszerettem őket, bár ez a kifejezés egy ilyen hangulatú könyvnél furcsán hangzik. Akik viszont kiemelkedtek számomra a többiek közül az Tony és Skye. Tonyt nem szerettem az elején, lehet hogy azért, mert Clay egy rossz cselekedete fűződött hozzá, de a Rosie's-ban is kifejezetten idegesített. Aztán kiderült, ho gy tud mindenről, meg ott volt a drámai jelenet, ahogy meghallgattatja Clay-jel a kazettáját és onnantól fogva bebiztosította magának a "kedvenc" jelzőt. A Skyeról alkotott első véleményemet már fönt megfogalmaztam. Őt azért is szerettem meg, mert jó arra gondolni, hogy mégis van valaki/valami, akitől/amitől az élet megy tovább, egyfajta pozitív továbbgondolása a történetnek.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Aminek viszont nagyon örülök, hogy ebből most filmet készítenek, mégpedig  - minő kellemes meglepetés - Selena Gomez és Logan Lerman főszereplésével. Az író nagyon biztos Selenában, szóval muszáj drukkolnunk nekünk is. IMDb

Értékelés:
Történet: 10*/10 (a különlegest szeressük)
Szereplők: 10/10 (csillagot nem kap, mert a szerepük miatt adnék, azt meg a történethez számítottam)
Borító: 10*/10 (gyönyörű, bár barátnőm szerint gyiccses... )

Szabó Magda : Abigél

Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

Kötelező olvasmányként került a kezembe, de klasszikusról lévén szó, előbb utóbb úgyis rávettem volna magam az elolvasására. De volt két problémám: 1. Láttam a Nagyokönyves kisfilmet; 2. 5.6. osztály körül kötelező olvasmány volt s Mondják meg Zsófikának (ez egy másik Szabó Magda mű), ami akkor és ott kicsit megrázó olvasmány volt számomra (fontos tudni, hogy nagyon érzékeny lelkületű vagyok, plusz mindig beleélem magam a történetekbe), így aztán rossz élményekkel indultam neki az Abigélnek is. Sajnálom, hogy így van, mert tényleg nagyon jó könyv, ezt még így is el tudom ismerni, de annak ellenére, hogy mindenki szereti (najó, úgy általában, de amúgy tényleg!!!), engem valahogy taszított. Vessetek meg ezért, de ha ti is úgy jártatok volna a Mondják meg Zsófikánakkal, mint én, megértenétek.

!!!SPOILER!!!

Lévén láttam a Nagykönyvbe készített kisfilmet, a regény nem tartogatott túl sok újdonságot számomra. Ginával, valószínűleg ezért is nem tudtam azonosulni. Ha nem is tudtam volna, hogy Kőnig Abigél, szerintem akkor sem ítéltem volna el. Ez egy elég fontos eltérés Gina és énköztem, ő szinte azonnal meghatározza kit szeret és kit nem, erősek az előítéletei (például Horn Micivel szemben) és egyből lenézi azt, akiről még semmit sem tud (pl.: Kőnig). És néha kifejezetten nem tetszett, ahogy gyereknek titulálja Zsuzsannát. Ő is ember, hibázhat, de ez nem hatalmazza fel Ginát, hogy olyan tiszteletlen legyen vele. Talán ez érzékelteti a tinédzser hangulatváltozásokat? Lehetséges.
A kedvenc egyértelműen Torma Pitoska és Bánki Anna lett. Mindkettő olyan sajnálható-szerethető "bogár". =D Felnőttek közül pedig hát,... több is van, de leginkább Kőnig.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Ebből természetesen készült egy nagyon jó film is, melyről itt olvashattok.

Értékelés:
Történet: 9/10 (az ötlet jó, de kiszámítható kissé)
Szereplők: 10/10 (a szereplők tényleg tetszettek, talán ez volt a legjobb a regényben)
Borító: rengetegszer kiadták már különböző borítókkal
Saját összkép: 6/10 (olvasni kínszenvedés volt, de így utólag egyre jobbnak tűnik)

Nyári lista (első verzió)

Nyár elején mindig felpakolok jó sok könyvet, mert az autós utak és a strandi napozások ha lehet még jobb környezetet adnak az olvasáshoz, "teret a képzeletnek", mint a hazafelé út a BKV buszon. =D Tavaly egyszerűen lekaptam pár könyvet a polcról és belegyömöszöltem a bőröndömbe. Most már boldogan állíthatom, hogy idén összeszedettebb vagyok (köszönhetően a Molyos polcoknak is), de valljuk be a lista is hosszabb lett...
De milyen könyv alkalmas leginkább nyárra? Nos, könnyű, olvasmányos regények, amiken nem gondolkodsz kúl sokat, csak mikozöben olvasod. Ez nem zárja ki a jó könyveket, de még az elgondolkodtatóakat se, mert azért kerülhet közé ilyesmi is. Ki mit szeret, lényeg, hogy a limonédé-könyveket ilyenkor kell kézbe venni.
Mi is van azon a listán?:

Cassandra Clare: Halál ereklyéi - sorozat

Kezdő kötet fülszövege: 
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

 Megjegyzés: Rengeteg jót hallottam róla, a fülszöveg is érdekesenk tűnik, úgyhogy muszájmuszájelolvasni!

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc 

Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül…
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.

 Megjegyzés: Érdekesnek tűnik. Semmi megérzés, csak kíváncsi vagyok.

Meg Cabot: Misztikus szerelem 

Avalon High 1 Az Avalon gimi első látásra tipikus amerikai sulinak tűnik, tipikus diákokkal, mint például Lance, a focicsapat hátvédje, Jennifer, a pom-pom lány vagy Will, a csapatkapitány, a diákönkormányzat elnöke és egyáltalán, a legmenőbb srác a suliban. Csakhogy az Avalon gimiben senki sem teljesen az, aminek látszik… ahogy arra Ellie-nek, az új lánynak fokozatosan rá kell döbbennie. Vajon neki magának milyen szerepe lesz az egyre sűrűsödő drámai eseményekben? És vajon közbe tud-e lépni annak érdekében, hogy ne következzen be a tragédia?

Megjegyzés: Nincs nyár Meg Cabot nélkül!!! A tavalyi Tinibálvány után ezt megtanultam. Mindig kell egy rémgimis tinikönyv! =D

Melissa Marr: Veszélyes játék

 

Tündérvilág sorozat 1. rész A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.
Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…
Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát.
Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása – erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete.

Megjegyzés: Ebből egyenlőre csak az elsőt olvasom, majd meglátom milyen lesz, de nyárra megfelelőnek tűnik.

Michael Grant: Köddé váltak

 

Egy szempillantás alatt mindenki eltűnt.
Kivéve a fiatalokat: a kamaszokat. Csak a középiskolások maradtak, rendőrök nélkül, orvosok, szülők nélkül. Éppilyen hirtelen megszűntek a telefonvonalak, az internet, a tévéműsorok. Nem lehet kideríteni, mi történt. Nincs, aki segítene.
Felüti a fejét az éhezés. Terjed az erőszak. Egy sötét alak ólálkodik a fiatalok körül. Az állatok átalakulnak. Maguk a kamaszok is új képességekre tesznek szert – sosem látott, veszélyes, halálos erőkre – amik napról napra növekednek.
Veszélyekkel teli, új világ születik. Csoportok alakulnak, nő az összecsapás esélye. A külvárosi fiúk összefognak a gazdag kölykök ellen. Az erősek a védtelenek ellen. És fogy az idő: a születésnapodon te is el fogsz tűnni, mint mindenki más.

Megjegyzés: Klassznak tűnik, érdekes. Talán ezzel fogom kihúzni az Éhezők Viadalának 3. (utolsó) kötetéig.


Bree DeSpain: The Dark Divine - Fekete bárány

 

Tékozló fiú
Veszélyes szerelem
Halálos titok
Grace Divine – a helyi lelkész lánya – mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza.
Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között.
Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével.

Megjegyzés: Mindenhol azt olvastam, hogy tetszetős, könnyű olvasmány. Jól hangzik, a célnak megfelel.

Georgette Heyer: Francia négyes

 

Igen furcsa hős: Freddy természetesen rendkívül gazdag és nagyon jóképű, de lagymatag, kicsit szerencsétlen – semmiben sem hasonlít igen férfias, fess, szép és élvhajhász unokatestvéréhez, Jackhez. Hősnő nehéz helyzetben: Az ifjú Kitty Charing hatalmas vagyon várományosa lobbanékony természetű, különc gyámjától. Az örökség átruházásának feltétele azonban az, hogy menjen feleségül a gazdag úr valamelyik unokaöccséhez. Áljegyesség: Amint Kitty megérkezik Londonba, megkezdődik a harc a kezéért. A semmirekellő alakoktól körülvett, vegyes érzelmekkel küszködő Kittynek merész cselfogásra van szüksége… Így kezdődik a Francia négyes, Georgette Heyer sok nagyszerű romantikus regénye közt az egyik legmulatságosabb és legélvezetesebb darab. Georgette Heyer több mint ötven regény szerzője, az egyik legismertebb és legjobb történelmi regényíró. Legendás volt alapos kutatásairól, történelmi pontosságáról, igen kifinomult cselekményszövéséről és jellemábrázolásáról.

 

Megjegyzés: Ha épp nincs Jane Austen a láthatáron, ez is megfelel. Jónak ígérkezik, csak pozitívat olvastam róla.

Sarah Addison Allen: A csodalatos Waverley-kert

 

A magas fallal körülvett kertben, elrejtve egy kicsiny, csendes ház mögé, a legkisebb kisvárosban van egy almafa, melyről az a hír járja, hogy különleges gyümölcsöt terem. Ebben a ragyogó első regényben Sarah Addison Allen erről az elvarázsolt fáról mesél, és azokról a rendkívüli emberekről, akik a kertet gondozzák…
A varázslatos Waverley-kert
A Waverley család tagjai mindig is különös emberek voltak. Sajátos képességeiknek köszönhetően még szülővárosukban, az Észak-Karolina állambeli Bascomban is idegenekként kezelik őket. Még a kertjük is messze földön híres makacs almafájáról, mely jövőbelátó almákat terem, és ehető virágairól, melyek különleges hatással vannak arra, aki elfogyasztja őket. A Waverley-k generációi gondozták már ezt a kertet. Múltjuk a földjébe ivódott. Ahogyan a jövőjük is.
Claire Waverley sikeres party-szerviz vállalkozást működtet: különleges növényeiből ételeket készít. Sarkantyúvirágból, ami segít megőrizni a titkokat, és árvácskából, ami szófogadóvá teszi a gyerekeket, tátikából, amitől azt reméli, sikerül elterelnie magáról szerelmes szomszédja figyelmét. Megismerkedhetünk hajlott korú nénikéjével, Evanelle-lel is, aki arról híres, hogy meglepő ajándékokat osztogat mindenkinek, melyek később hátborzongatóan hasznosnak bizonyulnak. Ők a Waverley-k utolsó leszármazottai, és persze Claire rebellis húga, Sydney, aki az első adandó alkalommal elmenekült Bascomból, magára hagyva Claire-t, ahogyan anyjuk is tette évekkel korábban.
Amikor Sydney váratlanul hazatér saját kislányával, Claire csendes élete a feje tetejére áll – a védelmi vonallal együtt, melyet oly gondosan húzott meg sebezhető szíve körül. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, Sydney számba veszi, mi mindent hagyott maga mögött, Claire pedig minden erejét megfeszítve próbálja begyógyítani a múlt sebeit. És a testvérek hamarosan rádöbbennek, hogy meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az örökségükkel és egymással, ha valaha még otthon szeretnék érezni magukat Bascomban.

 

Megjegyzés: A szép kerti leírásokkal, kisvárosi, családi történettel tökéletes nyári olvasmánynak ígérkezik!

Leiner Laura : Szent Johanna Gimi 4. - Barátok

Reni és Virág ismét nagyon jó barátok a nagy konfliktus után. Virág nemcsak Doriánnal szakított, hanem emós külsejével is: mostantól vidám cuccokban jár, és még a szemüvegét is hajlandó hordani.
Reni igyekszik kihasználni minden percet, amit Arnolddal tölthet, ám Cortez ezt egyáltalán nem nézi jó szemmel, ezért a két fiú között egyre nő a feszültség…
Mindezek mellett fontos szerepet kap még a második félévben egy mangakiállítás, Ricsi új robogója, Cortez nagymamája, egy éjszaka a Balaton-parton és az iskolai könyvtár…
Az osztály továbbra is a „legbalhésabb” társaság az iskolában, és a tanulásban sem jeleskednek. A sok panasz miatt még a nyár eleji párizsi csereutazás is veszélybe kerül…

Még most is tanácstalan vagyok, pedig igazán sokat vártam ezzel a bejegyzeéssel. Az igazság az, hogy már pár hete kiolvastam a könyvet (úgy a tavaszi szünet magasságában), de (többek között egy hét 39.5 fölötti láz is hozzájárult, hogy) meg tudtam sehogyse megfogalmazni. Mióta a 3. kötetet olvastam, azóta várom a folytatást, és 0-24 a Facebook rajongói oldalra való írogatással próbáltam enyhíteni a várakozás fájdalmát (meg persze blogolással, mert ugye az SZJG iránti odaadásomnak is kell blog: íme). Megérte várni. Az írónő tuvább fokoza a feszültséget, az izgalmat, a kérdések számát és a sorozat iránti imádatot. Egyszerűen fogalmazva ezt nevezem én A TÖKÉLETES KÖNYVnek!!! Ez meggyőzi a kételkedőket is arról, hogy igenis van ma jó magyar ifjúsági regény!!! Köszönhetően a Szent Johanna Giminek, és persze Leiner Laurának.

!!!SPOILER!!!

Najó, én személy szerint azt hiszem, már minden kérdés fel van téve, ha nem akkor nagy baj van. Már a legextrémebb verziókat is olvastam. No de azért ha muszáj írmom párat...:
Kitől kapta Reni a nyakláncot? Arnold? Cortez?
Miről akart Cortez beszélni Renivel a könyvtár előtt?
Zsolti és Kinga között lehet valami valaha?
Cortez és Viki mikor, miért szakítottak?
Milyen lesz Reni Arnold nélkül?
Hogyan alakul Arnold vallomása után a barátságuk?
Milyen lesz az új osztálytárs?
Akkor most mindenki Renibe szerelmes??????!!!!!!!!!
Ez az utolsó kérdés az ahol az egyetlen irreális dolgot találom a könyvben. Hogy bár Reni a "nem-népszerű-lány", mégis minden fiúnak, vagy legalábbis elég soknak (értsd: Arnold, Cortez, Jacques, Peti, Levi, stb.) láthatóan tetszik. Ha valóságban ez lenne.........
Egyébként meg nincs mit mondanom. KEDVENC!!!

!!!SPOILER VÉGE!!!

A sorozat 8 részes lesz (csak, ebből sosem elég) és a következő (az 5.) kötet augusztusban jelenik meg. De messze van az még!!! Addig is már gyűlik a nyári listám, amit hamarosan olvashattok is.
Értékelés:
Történet: 10***/10
Szereplők 10***/10
Borító: 10*/10

Anna Sewell : Fekete Szépség

Az unokahúgom kérésére olvastam el és bár eleinte nem vártam tőle túl sokat, kellemesen csalódtam. Sosem voltam „lóbolond”, de ez a könyv tényleg csodálatot élesztett bennem ezek iránt a gyönyörű állatok iránt. A történet rengeteg oldalról mutatja meg az emberi gonoszságot és egy ló életútján keresztül felépül bennünk egy értékrendszer. Találkozunk gonosz, öntelt, gondos, jóravaló és nemtörődöm emberekkel és tanulságos történeteket ismerhetünk meg róluk. Szeretem az olyan könyveket, amikben megismerjük a szereplők múltját. Színjátszósként mindig belegondolok, hogyan gondolkodnak, és ebben sokat segít a háttértörténeteik ismerete. Aranyos, olyakor megható mese, ami megmelengeti az ember szívét.

!!!SPOILER!!!

Örültem, hogy Fekete Szépség a végén visszakerült az ismerősökhöz, de sajnáltam, hogy Vadóc története rossz véget ért. Az volt az egyik legmegrázóbb része s könyvnek. A másik Szépség első balesete volt. Vadóc volt az egyik kedvenc szereplőm. Nem voltak ellentmondásos karakterek. A ló a saját érdekeit látja először, gyakran nem is tudja az indokot, amiért rosszul bánnak vele, így könnyen helyez el magában a jó és a rossz oldalra a körülötte lévőket. Ezzel az olvasó is egyetért. Így aztán azok közül kerülnek ki a kedvencek, akiket Szépség is kedvel. Nekem Vadóc és Jerry kislánya Dolly tetszett meg nagyon. Vadóc nagyszerű példája annak, hogyan tehetünk tönkre egy életet, ha nem figyelünk rá, vagy szándékosan bántjuk. hogy milyen mély sebet ejt és hogy hosszútávon befolyásolja az illető életét, jellemét. Szívesen adnám, legalább ezért ezt a könyvet sokak kezébe. Dolly egészen más eset. Szeretem a kislány karaktereket és ő egy szépen kidolgozott, gondoskodó karakter. Nagyon megkedveltem.

Ami talán a legnagyobb hatást tette rám, az a történet vége felé felvázolt helyzet. Mikor Szépség elkerül Jerryéktől, akkor kezdi felfogni – mind ő, mind az olvasó -, hogy már nem az a boldog, fiatal lovacska, mint az Gordon gazdáéknál volt. Fekete Szépség megöregedett. A könyv végén már egy világot látott, tapasztalt ló köszön el az olvasótól.

!!!SPOILER VÉGE!!!

1994-ben Caroline Thompson készített belőle filmet, erről ITT olvashattok, az előzetes is megtekinthető itt.

Értékelés:

Történet: 10/10

Szereplők: 9/10

Borító: 8/10

Ally Carter : Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Amilyen jól hangzik a cím és a fülszöveg, annyira tűnik így utólag érdektelennek a könyv. Maga a történet ötletes, a helyszínek története, önmagában tetszett, de a karakterek kidolgozása nem volt jó, így aztán nem is jöttek át az érzelmeik. Volt olyan téma, amivel Cammy túl sokat foglalkozott, míg egy csomó fontos kérdést elhanyagolt. Pontosan úgy éreztem magam ezt a könyvet olvasva, mint mikor az általános iskolás naplómat lapozgatom: a főszereplő túl sokat tulajdonít az épp aktuális problémának. Tipikus korai szerelmet ábrázol, élethűen.

!!!SPOILER!!!

Nekem az utolsó 50 oldal tetszett igazából. A TitMűv vizsga váratlan és fordulatos. Előre éreztem, hogy Josh utána fog menni, de örültem, hogy a végén már nem volt jelen. A lemez megszerzése nem volt egészen tiszta nekem. Azt sajnáltam egyrészt, hogy Dillon továbbra is felsőbbrendűnek fogja érezni magát, másrészt, hogy DeeDee történetéről nem tisztázódott semmi. Egyértelmű volt, hogy neki kéne Josh-sal összejönnie (különös, hogy ilyesmi fel sem merült Cammyben, legalább is csak nagyonnagyon burkoltan, ez nem erősíti a sokszor hangsúlyozott láthatatlan vagyok= önbizalmatlan vagyok sémát)!!! Egyértelműen DeeDee lett a kedvencem. Amit még nem értettem, hogy miért kellett beiktatni ilyen rövid és jelentéktelen mozzanatokat, mit az Anna-esetet. 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Összességében nem volt olyan átütő, szóval gondolkodom még, hogy olvassam-e a következő kötetet. De ha egy könnyű nyári olvasmányt keresel, akkor ezt ajánlom a figyelmedbe!

Értékelés:

Történet: 6/10

Szereplők: 5/10

Borító: 8/10

Az Éjvilágért!

Itt ez a könyv, ami annyiban megfelel manapság az olvasó tinik íratlan szabályainak. Vámpírok, koboldok és más természetfeletti lények, akárcsak a főszereplő maga is. Több blog is hirdeti az olvasóknak a könyvet, ugyanis az ígért folytatás publikálása nem érné meg a kiadónak, tekintve, hogy az 1. kötetből nem kelt el a várt példányszám. Akik viszont olvasták nagyon megszerették. Én sajnos még nem álltam be a sorukba, de abból a pár fülszövegből, amit olvastam ígéretesnek tűnik a könyv, szóval felkerül a várólistámra. Olvassátok el a következő szöveget és ha tetszik, vegyétek meg ti is az Éjvilágot!


Szörnyek járnak közöttünk.Mindig is itt voltak és itt is lesznek mindörökké.Azóta tisztában vagyok ezzel, amióta az eszemet tudom, ahogy azzal is,hogy én is egy vagyok közülük……Részben, legalábbis. Üdv New Yorkban! Ahol egy troll lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban, és egy gyönyörű vámpír az Upper Esat Side egyik manzárdjában – és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó embertökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő – és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ.Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. Ő a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa…
„A varázslatos világ legmagasabb csúcsaira és legmélyebb bugyraiba visz el ez a hajtűkanyarokkal teli fordulatos könyv. Csípős, cinikus, csibészes és titokzatos. Az igazság Odaát van, és nem valami szép…” (Simon R. Green,a New York Times bestseller Járatlan utak szerzője.)

Jane Austen : Értelem és érzelem

Ismét egy klasszikus könyvvel, egy tipikus Austen-féle sztorival állunk szemben. Ez már önmagáért beszél. Bár szerintem a Büszkeség és balítélet jobb volt (ezt olvassa előbb, aki teheti), de nem is vártam, hogy azt megközelítse, így aztán mondhatom, hogy nagyon tetszett. 

A történet a két idősebbik Dashwood lány Elinor és Marianne keresését írja le, hogy megtalálják az oly hőn áhított szerelmet. Elinor beleszeret sógornőjük öccsébe, Edwardba, Marianne-nek pedig két lovagja is akad Brandon ezredes és Mr. Willoughby személyében. Ez persze nem könnyű feladat olyan emberekkel az oldalukon, mint például Mrs. Jennings, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.”

Jane Austen nagyon ért a trükkös csavarokhoz, ezért bár az ember azt hinné kiszámítható, a cselekmény mindig tartogat meglepetéseket, ami mindazonáltal követhető is. Csak ajánlani tudom!

!!!SPOILER!!!

Olyan furcsa érzés maradt meg bennem a könyv végén. Elinor és Edward boldog, de valahogy a végén olyan erőltetettnek tűnt Marianne vonzalma az ezredes iránt. Igaz, az utolsó négy oldalba, már nehéz belezsúfolni egy egész házasságot. Sajnáltam kicsit Willoughby-t, végül is mégiscsak pozitívan hozta ki magát a történetből. Azt nem találtam eléggé megmagyarázottnak, hogy miért állt annyira ellen Edward az eljegyzés felbontásának, ha ő is ezt akarta. De ezt már sose tudjuk meg... Kedvenc karakterem nyilván Mrs. Jennings volt. A "mindigvidám" hangulatával és azzal a kedvességgel, amivel Marianne-t ápolta teljesen belopta magát a szívembe. Ugyanígy, de nem ennyire Charlotte, azaz Mrs. Palmer is, de érdekes módon még Mr. Palmer is megkedvelteti magát az emberrel, mire a könyv végére ér. Külön örültem, hogy "új névként" - mert Jane Austen egyedül a névadásban nem olyan kitűnő - bekerült Lady Minddleton három éves kislánya Annemarie is. =D

!!!SPOILER VÉGE!!!

Ebből is (mint minden ismert Austen-műből) készítettek filmet én a BBC változatot láttam Emma Thompson, Kate Winslet, Alan Rickman és Hugh Grant főszereplésével. De van egy másik, egy TV sorozat is,  ebben Hattie Morahan, Charity Wakefield, David Morrissey és Dan Stevens kapta ezeket a szerepeket.

Értékelés:
Történet: 10/10
Szereplők: 10*/10
Borító: (ennek is több kiadása van, más-más borítókkal)

Versmob 0411

Egy huszonévesekből álló csoport idén dokumentumfilmet forgat, melynek címe Versmob 0411. Fölkerestek kortárs költőket és arra kérték őket, beszéljenek a vers szerepéről a mai világban. Én rendszeres olvasója vagyok a Könyvesem blognak, ahol ezt olvastam és a blog szerzője kérte az olvasókat, hogy akinek blogja van tegyék ki a linket. Őt email-ben keresték fel a film készítői. Itt az oldaluk, amin egyelőre a dokumentumfilmnek az előzetesét lehet megnézni, a teljes filmet pedig április 11-től lehet ingyenesen megnézni majd ugyanezen az oldalon.
Aki tudja, adja tovább!!!

Hiba a tervben

A számításaimat ezúttal keresztül húzta az a tény, hogy néhány kötetet nem találtam a HP-sorozatból (többek között a 3.-at), így aztán kénytelen vagyok valami mást olvasni, amíg elő nem kerítem. Most kezdtem bele az Értelem és érzelembe, és úgy tervezem, hogy ha ez is olyan jó mint a Büszkeség és balítélet, akkor a héten már tovább is haladok a következő könyvre.

Mostanában

Nos mostanában azért nem írtam, mert a részt veszek egy Molyos eseményen, aminek keretein belül újra elolvasom a Harry Potter sorozatot, most, hogy a filmeknek idén vége. Ez amúgy nem tartana olyan soká, de az én iskolámban mostantól már nagyon kevés tanítási nap van (mert van Tavaszi fesztivál, meg témahetek, stb.) így aztán az év végi hajsza is kezdődik, valamint még ezer más dolog közbejött, így az olvasással is lassulok =(. Jelenlegi állsom: 2. kötet (Harry Potter és a titkok kamrája) kb. 45. oldal. Szóval valamennyire azért haladok, de becsléseim szerint ez eltart még egy hónapig. Kilátásaim ezek után: épp akkor jelenik meg a Szent Johanna Gimi 4. - Barátok, ami az egyik kedvenc sorozatom legújabb része, szóval az csak pár nap lesz. Mindezek közben sor kerül egy kötelező Abigélre, valamint ezek után a Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek következik és aztán Jane Austen (=D) : Értelem és érzelem.
Úgy számítom, hogy ezzel minimum nyárig elleszek. =D

Jane Austen : Büszkeség és balítélet

Klasszikusról van szó, és én eltökéltem, hogy idén ilyesmiből is többet olvasok majd, ha törik, ha szakad, de csak most értettem meg, mit jelent a "klasszikus" jelző. Ez a könyv tényleg fantasztikus! Örök érvényű igazságok mellet tökéletesen vázolja a kor társadalmát és olyan pszihológiai képet kapunk a karakterekről, ami teljesen életszerűvé teszi őket, még akkor is, ha 100 évnél is korábbról jöttek. Én amúgy is nagy rajongója vagyok a 19. századi történeteknek, és most ezt a "régi-könyv" igényemet is kielégítette. A történet gondolom az ismerős nagyjából mindenkinek. Aki nem olvasta látta  filmen, aki nem volt elég türelmes ehhez az ötórás programhoz, az a rövidebbik változatban tekintette meg.

Aki viszont nem annak annyit, hogy a történet a Bennet családról szól, ahol az anya egyetlen vágya, hogy férjhez adja öt lányát. A legidősebb nővér Jane bele is szeret egy gazdag úrba és már minden a legjobb úton halad, amíg annak barátja, a gőgös Mr. Darcy közbelépéseivel bajba nem sodorja a szerelmet. Jane legidősebb húgában, Elizabeth-ben viszont versenytársra lel, ő ugyanis elszántan küzd nővére boldogságáért.

!!!SPOIREL!!!

Annyi a szeretni való karakter, hogy nem is tudok választani, de mindenképpen köztük van Mr. Bennet, Mrs. Gardiner, Lizzy, Jane, Darcy, Bingley, Miss Darcy és Charlotte. Ez már így is hosszú lista. Lassan olvastam, de így, hogy véget ért egyre inkább sajnálom. Először a filmet (BBC) láttam és utána már nem volt kedvem elolvasni, aztán a kezembe vettem és ott is maradt. Nagyon örültem, hogy a végén (sőt végig a könyvben) bővebb információkkal lettem gazdagabb. Jó volt tudni, hogy mi lesz Elizával és Darcy-val az esküvő után, hogy Miss Darcy és Lizzy hogy viszonyulnak egymáshoz (ez mondjuk még mindig kevesebb, mint amit vártam volna) és örültem, hogy Kitty "jó útra tért". Szegény Charlotte-ot sajnáltam. Ami Lydiát és Wickhamet illeti, hát végül is azt kapták, amit megérdemeltek és Lydiát igazság szerint sose kedveltem.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Két film is készült a Büszkeség és balítéletből. Az első, régebbi és minden meggyőződésem szerint a lehető legjobb adaptációt a BBC készítette Colin Firth és Jennifer Ehle főszereplésével. (KATT!) Ez egy 6 részből álló (2 DVD) tévéfilm, ami nagyjából 5 óra hosszú. Ezért van az, hogy sokkal többel a második feldolgozást látták, ami viszont borzasztó, mint könyvhű szereplőválogatás, mint történetvezetés tekintetében. Ebben a változatban Keira Knightley és Matthew Macfadyen vannak főszerepben. (KATT!)

Értékelés:
Történet: 10*/10
Szereplők: 10**/10
Borító: (sok borítója van, némelyik szörnyű, némelyik gyönyörű, szóval most nem értékelem mindet)

Suzanne Selfors : Mentsük meg Júliát!

Már régen szeretném elolvasni ezt a könyvet. A fülszöveg alapján szoktam néha ítélni, sőt, általában és ennél ez igencsak figyelemfelkeltőre sikerült. Ahogy elkezdtem olvasni az eleje nem volt pörgős, újabb és újabb metaforákat hozott föl Mimi helyzetére, de nem bántam meg, hogy tovább olvastam, mert amint belép a varázslat a történetbe, rögtön fellendül a cselekmény. Tetszett, ahogy az író párhuzamot vont Shakespeare és a saját története, a két főhősnő között és az is jó volt, hogy Mimi „utólag mesélte” el a kalandját, így későbbi eseményeket is megismerhetünk. Volt benne minden: humor, varázslat, szerelem, düh, stb. A feltüntetett korhatár itt 14 éves kor és ebben az esetben egyet is értek, mert tényleg ennek a korosztálynak érthető a szöveg. De nekik muszáj elolvasni ezt a klassz történetet.

!!! SPOILER!!!

Szerintem jó volt, hogy Mimi, megtörve ezzel a két történet párhuzamosságát, majdnem összejött Benvolioval, bár a vége kicsit hirtelen volt és ezért furcsa. Nagyon aranyos volt az a rész, ahol Rómeó és Júlia először találkoznak az erkélynél. Az a pár mondat, amivel behelyettesítik Shakespeare szavait, olyan gyerekessé teszi a őket. Ez igazából az egyetlen, amire úgy negatívan nézek vissza, hogy Júliát, aki 13 éves kisgyereknek állítja be a könyv. Az teljesen oké, hogy borzasztóan fiatal a házassághoz, de ettől függetlenül, nem kell ezalatt egy játékos tízévest érteni. A 13 ennél azért kicsit komolyabb. Bár lehet, hogy az író ezzel akarta érzékeltetni Júlia bezártságát és a gyermekkorának a hiányát. Mindenesetre így is szerethető volt, sőt, talán így még inkább. Amit nagyon sajnálok, hogy Mercutio ilyen keveset szerepelt csak.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Ebből eddig nem láttam filmtervet, se semmit, folytatás meg ezután gondolom nem lesz, de a könyvben is ügyesen el van rejtve egy megjegyzés Troy-tól, aki azt mondja, hogy „ebből milyen jó film  lenne”. Teljesen egyetértek, várom a filmet!

Értékelés:

Történek: 10/10

Szereplők: 7/10

Borító: 8/10