Meg Cabot : Misztikus szerelem

Meg Cabot nélkül nincsen nyár! – felkiáltással tettem a nyári listámra és bár nem számítottam rá, hogy olyan élvezhető lesz, mint tavaly a Tinibálvány, azért megszereztem. Az egyik unokahúgom olvasta előttem (már csak ezért is érdemes könyvekre költenem nekem, vagy a szüleimnek: sose csak én olvasom) és azt mondta, hogy tetszett neki, szóval nekiálltam. Nagyon klassz kis történet. Különösen tetszett, hogy végre egy író kilépett a tipikus „gyönyörű-gonosz-pom-pomlány-és-a suli-leghelyesebb,-népszerűbb-sráca-plusz-egy-legjobb-barát” (hú ez hosszú!) sémából. A történelmi háttérre való építés is tetszett.

!!!SPOILER!!!

A végén kicsit irreális volt a „fegyvert fogok rád” helyzet, de lássuk be a mai modern világban nehéz eléggé feszültségkeltő helyzetet kreálni, szóval megértem az írónőt. Nincsenek meglepő fordulatok, de élvezhető kis történet.
A kedvenc szereplőim Jennifer, Lance, Will és Jean (Will anyukája!) lett. Jenniferben nagyon tetszett, hogy végre nem az a tipikus liba pom-pomlány volt, hanem egy érző légy, aki nem játsza az agyát. Lance nagy momentuma számomra az volt, mikor felvállalta Will előtt, hogy összejött Jennel és az utána érzett bűnbánata is pozitívan tűntette fel őt. Willben az volt a jó, hogy gondolkodott. Használta az agyát, amire (tapasztalatból mondom) a legtöbb korabeli tinédzser fiú képtelen a helyzetek nagy többségében; valamint megbocsájtott Jennek és Lance-nek, amit nagyra értékeltem. És végül Jean: igazából nem is tudom. Csak egyszerűen szimpatikus volt és miután Marco elmenekült szerintem ő viselete az egész helyzetet a legokosabb módon, pedig sokkal könnyebb lett volna csak áztatnia magát a szenvedésben.
Ellie összefüggése Shalott asszonyával nekem az egész történet alatt sántított és a végén egyedül is rájöttem a dolog nyitjára, szóval azért annyi hatalmas, megoldhatatlan kérdést nem vetett föl a könyv.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Film is készült a történetből Avalon High címmel a Disney filmesítette meg, a főszerepeket pedig Britt Robertson és Gregg Sulkin játszotta.

Értékelés:
Történet: 8/10 (nem valami átütő, de a történelmi összefüggésért jár érte a 8 pont)
Szereplők: 7*/10 (nincsenek eléggé kidolgozva, mi több elég általánosak, de a csillag jár a pozitív személység változtatásokért)
Borító: 3/10 (nem is ezért vettem meg…)

Cassandra Clare : Csontváros

Na jó, ezért igazán szégyellem magam, de elég szaggatottan haladtam az olvasásával. Ez persze az én hibám, rosszkor (vizsgaidőszak előtt egy-két nappal) kezdetem bele. Amint nem kellett tanulnom pikk-pakk kiolvastam és szerintem ez az, ami igazán minősíti a könyvet. Miután csakis (de tényleg csakis) jót hallottam/olvastam róla muszáj volt kézbe venni nekem is és most már értek mindenkit, aki a könyvről áradozott, mert tényleg fantasztikus. Már maga az Árnyvadászok világa magával ragadott, a fordulatos cselekményről nem is beszélve. Csak ajánlani tudom!!!

!!!SPOILER!!!

Én hülye(!!!) bezzeg elkezdtem olvasni a 2. kötet fülszövegét, mielőtt magát az 1. könyvet egyáltalán olvastam volna, így rögtön lelőttem a poént, hogy Clary és Jace testvérek. Végig azt találgattam, hogy hogyan, de valahogy mindig az jött ki, hogy csak féltestvérek lehetnek. Szóval nem számítottam arra, ami végül kisült. És Valentine!!! Nos vázlataim között Valentine csak lebegett a levegőben és nem volt az apja egyiküknek sem. Egyszóval azért még mindig voltak lehetőségek.
Kedvenc karakter… jó kérdés. Sokat gondolkoztam ezen. Végül kisült, hogy mindegyik karakter lehetne kedvenc. Szóval a listám: Clary, Jace, Isabelle (az egyik legjobb női mellékszereplő, akiről valaha olvastam), Alec, Simon (ő meg az egyik legjobb fiú), Jocleyn, Luke. Hosszú, de ez van. Az írónő érti a dolgát. =D

!!!SPOILER VÉGE!!!

A filmről még nem tudok sokat, de elméletben már megvették a jogokat és a forgatókönyv is áll már "valahogy". Reméljük, hogy nem szúrják el...



Értékelés:
Történet: 10**/10 (nem tudom ragozni)
Szereplők: 10***/10 (dettó)
Borító: 10/10 (a sírokkal meg minden… visszaadja a könyv „fílingjét” rendesen)

Sarah Addison Allen : A csodálatos Waverly-kert

Nyárra pont aktuális olvasmány, kivéve, ha az embernél épp nincs rágcsálni való, vagy épp ebéd előtt áll korgó gyomorral, mert garantáltan éhes leszek a könyvtől. A fülszöveg nem sokat árul el, így aztán marad elég meglepetés, még ha a történet kissé kiszámítható is. Ez az általunk jól ismert kegyetlen, földhözragadt világ édesített változata. Régi hagyományok, bonyolult kapcsolatok és a könnyű nyári levegőben egy csipet varázslat. A könyv hangulata magával ragad, még akkor is, ha valójában fontos és gyakori témákat tárgyal: féltékenység, múlandóság, újrakezdés, stb.

Nagyon aranyosnak találtam a „Waverly-képesség” gondolatát, a kedvencem egyébként Evanelleé volt (tárgyakat ad az embereknek, amire valamikor szükségük lesz) és azt, hogy a kisvárosban mindenki mindenkit ismer és a különböző családokról előítéleteket szőnek.

!!!SPOILER!!!

Nem pontosan erre számítottam, mivel a fülszöveg a történet csak egyik (tulajdonképpen fő)szálát vázolta föl. Aranyos történet happy enddel, vagyis ez egy tipikus „egyszerolvasós” limonádékönyv. A sztori maga tetszett, nem találtam benne kivetnivalót, a karakterek pedig különösen tetszettek. Szépen felépített, egyedi szereplők voltak, kedvencem ezek közül is Bay, Henry és Evanelle lett. Igen, Bay csatlakozott a „kedvenc kislánykarakter” listához, ugyanakkor azt szerettem benne, hogy öt évesen is jól átlátta a felnőttek életét és aszerint viselkedett. Henry csak a történet második felében bukkant föl és azzal a nemesen egyszerű jellemével és már-már mondhatni kisfiús viselkedésével érte el, hogy a kedvenceim közé kerüljön. Evanelle pedig már az első mondatával belopta magát a szívembe.
Annyira nyilvánvaló volt a sztori kimenetele, hogy szerintem erre nem is térek rá. David meghalt, mindenki összejött és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

!!!SPOILER VÉGE!!!

Filmről nem tudok, hogy készülne.

Értékelés:
Történet: 7/10 (lásuk be, azért igencsak kiszámítható)
Szereplők: 10*/10 (talán a legjobb a könyvben)
Borító: 10*/10 (gyönyörű, ösztönöz, hogy olvasd)

Elveszett bejegyzések...

Végre megtaláltam a nyár elején kimaradt értékeléseket! Pár perc és fönn is lesznek!

Írói interjúk: kivel? miről? (4. hét)

Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?

A kedvenc íróim, mint csoport, vagy mondhatjuk, hogy "halmaz" nálam érdekes. Nem tudom, kinek mitől válik egy-egy író a kedvencévé, de én nemes egyszerűséggel a stílus és a fantázia alapján ítélek. A stílusban az az érdekes, hogy vannak, akiknek hasonló, én mégsem kedvelem, csak az egyiket, ugyanakkor a fantázia alapján sokkal inkább hosszabbodik a listám, mivel lássuk be ez elengedhetetlen írói adottság (még akkor is, ha mostanában páran véghez vitték azt a bravúrt, hogy nélküle írnak).

Ezek alapján a kedvenceim:

- Jane Austen (imádom a stílusát és már maga az élettörténete is inspiráló; a korabeli kisasszonyok alapjában véve egyhangú életét mesterien vázolja fel ezer, meg ezer formában)

- Elizabeth Goudge (egyetlen műve a Holdhercegnő, örök kedvencem, csodálatos a történet, a konyhai leírásaitól pedig mindig farkaséhes leszek)

- J. K. Rowling (kiskoromtól fogva HP-rajongó vagyok, itt a két fő szempontom mellett a történetben felépített logika is szerepet játszik, amitől, akárcsak Hermione a Bölcsek Köve végén, én is meghatódom.

- Leiner Laura (mindenki azt mondja a stílusa hasonlít Meg Cabottéra, de én furcsamód őt sokkal jobban szeretem; mit mondjak még... SZJG 4ever!)

- Kerstin Gier (tőle még csak a Rubinvöröst olvastam, de abba beleszerettem; a többi könyvének fülszövege alapján pedig a fantázia és a stílus azokból sem hiányzik)

- Suzanne Collins (ő talán kilóg a sorból... az Éhezők Viadala kedvenc, de valahogy épp csak megüti az írónő a mércét. nem tudom miért, mert könnyedén bekerülhetne ide, de... talán csak azért érzem így, mert izgulok a regény folytatása miatt. =D)

Közülük bárkivel szívesen készítenék interjút. Leiner Laurával már volt szerencsém beszélgetni (SZJG chat-en és személyesen is) és nagy élmény, mert általában szeretek olyan kérdéseket feltenni, amit a többi rajongó nem (ezt ő is megemlítette =) ).

Ha interjút készítenék egyikőjükkel mindenképp kérdezném őket az írói folyamattal kapcsolatban arról, hogyan dolgoznak, miből merítenek ötleteket, mi alapján dolgozzák át a kéziratot, mivel mint kezdő írót, ez nagyon érdekel. Bizonyára elképesztő eredmény jönne ki, hogy egyféle cselekvést, munkát, mennyire másként, mennyire sokszínűen lehet elvégezni. Ezt nagyon szeretném megfigyelni.

A könyves blogom létének értelme (3. hét)

Miért is kezdtem el könyves blogot írni?
Fél éve bukkantam először hasonlóra és nagyon megtetszett az ötlet, mert így egy újabb módon nyilváníthattam véleményt, segíthettem másoknak könyvválasztásban. El is kezdtem és ahogy írtam sorra a bejegyzéseket rájöttem, hogy (bár kortársaim között eddig is jó tempót diktáltam) egyre gyorsabban és többet olvasok. Már azért is olvastam, hogy utána egy bejegyzésben megírhassam a véleményemet.
Másrészt ott volt az is, hogy egy (számomra) teljesen új netes közösségre bukkantam, amiben igencsak zöldfülűnek számítottam és még mindig számítok is. Ez ösztönzően hat az emberre és a hozzám hasonló úgynevezett "digitális bennszülötteknek" ez egy jó indok lehet az olvasásra (amely indok nálam megvolt, de sokaknál hiányzik), hogy fel kell küzdenie magát az embernek egy netes társadalomban, elismerést kell kivívnia, és az ehhez vezető út az olvasás. Szerintem erre anno nem gondoltak a Moly és hasonló oldalak kezdeményezői, pedig egy hatalmas eredmény ez az oldalnak.
Hogy mennyire befolyásol a blogolvasás az olvasásban? Nagyon. Mostanában már tulajdonképpen az alapján válogatok könyveket. A régi jó szokás, miszerint az ember besétál egy könyvesboltba és találomra fülszövegeket olvasgat órákig, szinte megszűnt. Most már rendszerezett várólista szerint olvasom, de azért néhanapján belefér némi random nézelődés... =D

Könyvtár vagy könyvvásárlás? (2.hét)

   Az már egészen biztos, hogy nem nyerek (=D), de őszintén szólva nem is erre utaztam, csak megtetszett az ötlet, mégis az lelkiismeret furdalásom van, hogy a múlthetei bejegyzést csak most írom meg. Sajnálom! Nyaraltam.. Elég régóta foglalkozom honlapszerkesztéssel és blogolással, hogy tudjam, a nyár megöli a netes társadalmat, még ha csak egy kis időre is. De lássunk hozzá a beszámolóhoz.

   Rögtön az elején leszögezem, hogy marha szerencsés helyzetben vagyok, mivel a szüleim veszik a könyveimet. Ez azért is van, mert apukámnak (mint az az előző heti bejegyzésből is kiderült) mindig fontos volt, hogy én és a testvéreim olvassunk. Így hát, ha valami megtetszett nekünk, megvette. Másrészt szerintem tudja, hogy ha én kapok egy könyvet, azt rajtam kívül még minimum 2-3 ember olvassa, mivel én vagyok az unokahúgaim könyvtárosa. =) (A heghálásabb poszt ever!!! ) Ez az egyik indok, amiért nem vagyok egy könyvtárbatár típus, hiszen minden könyv  amit szeretnék olvasni vagy a saját polcomról, vagy máséról, de eljut hozzám.

  A másik indok, amiért inkább könyvvásárlás-párti vagyok, hogy állandóan visszalapozgatok a könyvekben és nem attól függően, hogy milyen könyv van nálam, hanem, hogy milyen a hangulatom. Tudom, nem sok értelme van, de megszoktam és már hiába is változtatni rajta.

   A harmadik egyben utolsó indokom az, ami a legtöbbet nyom a latba a könyvtár ellenében, ugyanakkor ez a leginkább szégyelleni való dolog szerintem. A könyvtáros nénikről alkotott ostoba, elavult és nagyrészt alaptalan képpel hadilábon állok, mint egyébként minden előítélettel, de valahogy a sors úgy határozott, visszavág és folyton ilyen könyvtárosokat dob az utamba.

   Szóval én így állok: ha kell, vészhelyzet esetén elmegyek a könyvtárba, de legszívesebben egy könyvesboltban üldögélek, akár órákon át. Nincs is annál jobb!

Nyaralás

Előre is bocsánatot kérek, de nyár lévén keveset vagyok otthon és késni fogok a bejegyzésekkel. Jövő héten várható több is, de előbb semmiképp. Sajnálom, a nyár egy mélypont a netes társadalomnak...

Az első könyvélmény(ek) (1. hét)

Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?

Az első könyv, ami nyomot hagyott bennem, az a Harry Potter és a bölcsek köve volt. Ez így elég sablonosnak hangozhat, de ez az, amire máig tisztán emlékszem. 2. osztályos voltam és az ofőm nem határozott meg kötelezőt, csak azt kötötte ki, hogy egy olvasott könyvből a nyáron kötelező olvasmányt kell készítenünk. Aztán apukám egyik nap épp feljött a pincéből, én a kanapén üldögéltem, odadobta elém a fent említett könyv egy kissé kopottas, megviselt példányát és közölte velem, hogy "olvassam el, szerinte tetszeni fog nekem" (hozzáteszem a mai napig ezzel ad könyveket a kezembe, függetlenül attól, hogy később tetszenek-e vagy sem és a kiállításokra, meg úgy általában mindenre ezzel vesz rá). De én elkezdtem olvasni és meg sem álltam a sorozat végéig. Úgyhogy végül is apukám és Rowling néni is elérte célját azzal, hogy engem (is, sok más gyerek mellett, ami alól az öcsém a mai napig kivétel) rászoktattak az olvasásra.

Szóval köszönöm nekik, de főleg Apunak!!!

Az olvasás 7 hete

Jelentkeztem @Andiamo eseményére a Molyon, és mivel alapvetően késős típus vagyok, csak most írok róla. Az elkövetkező 7 hétben különböző olvasással kapcsolatos témákról fogok írni bejegyzést. (A választható témák itt tekinthetőek meg.) Hát, élvezzétek! XD