Az már egészen biztos, hogy nem nyerek (=D), de őszintén szólva nem is erre utaztam, csak megtetszett az ötlet, mégis az lelkiismeret furdalásom van, hogy a múlthetei bejegyzést csak most írom meg. Sajnálom! Nyaraltam.. Elég régóta foglalkozom honlapszerkesztéssel és blogolással, hogy tudjam, a nyár megöli a netes társadalmat, még ha csak egy kis időre is. De lássunk hozzá a beszámolóhoz.
Rögtön az elején leszögezem, hogy marha szerencsés helyzetben vagyok, mivel a szüleim veszik a könyveimet. Ez azért is van, mert apukámnak (mint az az előző heti bejegyzésből is kiderült) mindig fontos volt, hogy én és a testvéreim olvassunk. Így hát, ha valami megtetszett nekünk, megvette. Másrészt szerintem tudja, hogy ha én kapok egy könyvet, azt rajtam kívül még minimum 2-3 ember olvassa, mivel én vagyok az unokahúgaim könyvtárosa. =) (A heghálásabb poszt ever!!! ) Ez az egyik indok, amiért nem vagyok egy könyvtárbatár típus, hiszen minden könyv amit szeretnék olvasni vagy a saját polcomról, vagy máséról, de eljut hozzám. A másik indok, amiért inkább könyvvásárlás-párti vagyok, hogy állandóan visszalapozgatok a könyvekben és nem attól függően, hogy milyen könyv van nálam, hanem, hogy milyen a hangulatom. Tudom, nem sok értelme van, de megszoktam és már hiába is változtatni rajta.
A harmadik egyben utolsó indokom az, ami a legtöbbet nyom a latba a könyvtár ellenében, ugyanakkor ez a leginkább szégyelleni való dolog szerintem. A könyvtáros nénikről alkotott ostoba, elavult és nagyrészt alaptalan képpel hadilábon állok, mint egyébként minden előítélettel, de valahogy a sors úgy határozott, visszavág és folyton ilyen könyvtárosokat dob az utamba.
Szóval én így állok: ha kell, vészhelyzet esetén elmegyek a könyvtárba, de legszívesebben egy könyvesboltban üldögélek, akár órákon át. Nincs is annál jobb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése